Koponyatörésekkel járó arcsérülés: különbség a LeFort I., II. és III. törés között

A LeFort-törés (más néven Le Fort-törés) a koponya csontjait érintő törések egy csoportja, amelyek tipikusan arcsérülés esetén fordulnak elő, és potenciálisan nagyon veszélyesek a beteg túlélésére.

Ez a típusú törés René Le Fortról, a francia sebészről kapta a nevét, aki először osztályozta őket az 1900-as évek első felében.

Dr. Le Fort 3 pár ellenállási pillér jelenlétét azonosította (egyenletes és szimmetrikus), amelyek az arc középső harmadát jellemzik.

Ezek a következők:

  • elülső (nazo-frontális) pillér: a piriform nyílásnál kezdődik és a mediális orbitális keretet követi, inferioran körbeveszi a szemfog régiót;
  • laterális pillér (zygomatikus): a moláris régióból a szempálya oldalfalát követi;
  • hátsó pillér (pterygomaticus): a maxilla gumósságából a sphenoid csont pterygoid nyúlványaihoz vezet.

Az arcsérülés során kialakuló törésvonalak általában azon területek perifériáján jelennek meg, amelyeken ezek a pályák áthaladnak, ami különböző típusú LeFort-töréseket eredményez.

A LeFort-törések okai és kockázati tényezői

A LeFort-töréseket leggyakrabban az arc és általában a fej közvetlen sérülése okozza, például közúti baleseteknél, és gyakran társulnak a test többi részének számos egyéb sérülésével.

A LeFort-töréseket számos tényező is kedvezheti, mint pl

  • lokális tényezők: nem specifikus és specifikus fertőző folyamatok, rosszindulatú és jóindulatú daganatok, ciszták, fogretenció;
  • általános tényezők: osteomalacia és osteopetrosis, hyperparathyreosis, időskori osteoporosis, foglalkozási foszfor- vagy fluorid toxikózis.

Ebben az esetben patológiás törésekről beszélünk, vagyis olyan törésekről, amelyek a belső szerkezeti károsodás által érintett szövetekben jelentkeznek, ami egy mögöttes patológia következtében alakul ki, amely lehet szisztémás vagy lokális.

A LeFort-törések diagnózisa

A LeFort-törések diagnózisa objektív vizsgálaton (amelyben a szájpadlás gyakran természetellenesen mozgékony) történik, amelyet a fej és a CT CT-vizsgálata támogat. nyak, amely a legtöbb esetben képes egyértelműen megmutatni a törés típusát.

Ahhoz, hogy a törések LeFort-ba sorolhatók legyenek, a sphenoid pterygoid nyúlványait kell érinteniük, amelyek axiális CT-vizsgálat során a maxilláris sinusok mögött, a coronalis vetületben pedig az orbitális perem alatt láthatók.

LeFort I törés (alacsony vagy vízszintes törés)

A LeFort I törés, más néven alacsony vagy vízszintes törés, a felső állcsont alveoláris határára ható lefelé irányuló erő eredménye lehet.

Guérin törésnek vagy lebegő szájpadlásnak is nevezik, és általában a piriform nyílás alsó részét érinti.

A törés az orrsövénytől a piriform nyílás oldalsó széleiig terjed, vízszintesen halad a fogcsúcsok felett, keresztezi a járomcsont-állkapocs varrat alatt és keresztezi a sphenoid-pofa varratot, hogy megszakítsa a sphenoid pterygoid folyamatait.

A LeFort I tünetei főként

  • a felső ajak enyhe duzzanata
  • ecchymosis a felső fornixban a járomívek alatt,
  • rossz elzáródás,
  • fogászati ​​mobilitás.

Guérin jele jelen van, melyet ecchymosis jellemez a nagyobb palatinus erek régiójában.

A LeFort I törések szinte mozdulatlanok lehetnek, és a jellegzetes csikorgást csak a felső ív fogainak nyomásával lehet érzékelni.

A felső állkapocs fogainak ütődése felfed egy olyan hangot, amelyet rossz edénynek neveznek.

Néhány tünet jelen lehet a LeFort I-ben és a LeFort II-ben is, például:

  • lágyrész ödéma az arc középső harmadában;
  • kétoldali cirkorbitális ecchymosis;
  • kétoldali subconjunctiva vérzés;
  • orrvérzés;
  • liquor rhinorrhoea;
  • kettős látás;
  • enophthalmos.

LeFort II törés (közepes vagy piramistörés)

A LeFort II-es törés, amelyet közepes vagy piramistörésnek is neveznek, a középső vagy alsó állkapocs sérüléséből származhat, és általában a szemüreg alsó szélét érinti.

Ez a törés piramis alakú, az orrgyökértől, a naso-frontális varratnál vagy közvetlenül alatta, a maxilláris csont elülső nyúlványain keresztül, majd oldalirányban és lefelé a könnycsontokon és a szemüreg alsó szintjén keresztül, ismét megjelenik az infraorbitális foramenen keresztül vagy annak közelében, és inferior a sinus maxilláris elülső falán keresztül; ezután a járomcsont alatt halad, a pterygomaxillaris hasadékon keresztül, hogy a sphenoid pterygoid nyúlványain végződjön.

A LeFort II tünetei főként a következők:

  • lépés infraorbitális peremre;
  • az arc középső része mobil;
  • az arc érzéstelenítése vagy paresztéziája (az infraorbitális ideg károsodása miatt);
  • vastag serpenyőhang.

LeFort III törés (magas, keresztirányú törés vagy craniofacialis diszjunkció)

A LeFort III törés, amelyet magas, keresztirányú vagy craniofacialis diszjunkciónak is neveznek, általában a járomívet érinti.

Előfordulhat az orrgyökére vagy az állcsont felső részére gyakorolt ​​​​ütés eredményeként.

Ez a törés a fronto-maxilláris varratnál és a naso-frontális varratnál kezdődik, és a szemüreg mediális fala mentén a nasolacrimalis barázdán és az ethmoidon keresztül nyúlik vissza.

A sphenoid hátsó vastagsága általában megakadályozza, hogy a törés tovább folytatódjon a látócsatornába.

A törés ezután a szemüreg alján, az inferior orbitális repedés mentén folytatódik, majd felül és oldalirányban folytatódik a szemüreg laterális falán, a járom-frontális varraton és a járomíven keresztül.

Az orron belül a törés egy ága átnyúlik az ethmoid merőleges laminájának tövén, a vomeren keresztül és a sphenoid alján lévő pterygoid nyúlványokba.

Ez a fajta törés jobban hajlamosítja a pácienst a cerebrospinalis rhinorrhoeára, mint a másik kettő.

A LeFort III tünetei főként

  • a zigomatikus-frontális varrat lágysága és szétválása;
  • az arc megnyúlása;
  • a szem szintjének depressziója;
  • enophthalmos;
  • képtelenség nyitva tartani a szemhéjakat;
  • az okklúziós sík megváltozása.

LeFort-törések terápiája

A kezelés magában foglalja a redukciót, a visszatartást vagy az oszteoszintézist vagy a cerclage műtétet.

Melyik orvos kezeli a LeFort-töréseket?

Az ilyen típusú törések kezelése elsősorban az arc-állcsont-sebész feladata, nagyszámú száj-, állkapocs-, arc- és nyaki sérülés, illetve sérülés sebészi ellátására szakosodott orvos.

A LeFort-törés kezelése, tekintettel a szájpadlás, a fogak, az agy esetleges érintettségére és – végső soron – az arc esztétikai problémáira, amelyeket az okoz, a terápiás folyamat különböző szakaszaiban nagyszámú csapatot foglal magában. Különféle orvosi területeken dolgozó szakemberek, például neurológusok, idegsebészek, ortopédek, fogorvosok, fül-orr-gégészet, plasztikai sebészek, fiziáterek, gyógytornászok, logopédusok és pszichológusok.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Csontciszták gyermekeknél, az első jel „kóros” törés lehet

Csuklótörés: Hogyan lehet felismerni és kezelni

A növekedési lemez törése vagy az epifízis leválása: mik ezek és hogyan kell kezelni őket

Stressztörések: kockázati tényezők és tünetek

Calcanealis törések: mik ezek, hogyan kell beavatkozni

Greenstick-törések: mik ezek, mik a tünetei és hogyan kell kezelni őket

Csonttörés elsősegélynyújtás: hogyan lehet felismerni a törést és mit kell tenni

A felső végtag törése: hogyan néz ki, és hogyan kell kezelni a kartörést

A csonttörések megértése: diagnózis és kezelés

Forrás:

Medicina Online

Akár ez is tetszhet