Vészhelyzet, elindul a ZOLL Tour. Első állomás, az Intervol: Gabriele önkéntes mesél nekünk
A ZOLL és az I-Help közösen népszerűsíti a ZOLL Tour kampányt, amelynek célja, hogy a mentőket megismertesse a sürgősségi termékek széles skálájával, beleértve a defibrillátorokat, tüdőlélegeztetőket, mechanikus CPR-t és adatmegoldásokat. Az Intervol Egyesület adott otthont a túra első szakaszának
A ZOLL Medical Corporation, a vezető orvosi eszközök gyártója örömmel mutatja be az I-Help-el, az egészségügyi szállítás területén tevékenykedő céggel együttműködve a ZOLL Tourt.
A VÁM A túrakampány célja az oktatás és a képzés népszerűsítése az olaszországi sürgősségi világban, körutak, találkozók és szimulált forgatókönyvek segítségével egy teljesen felszerelt jármű segítségével.
A ZOLL, amely mindig is az olasz mentők oldalán állt, a nem kórházi piac viszonyítási pontja kíván lenni.
Termékcsaládja, beleértve a monitorokat/defibrillátorokat, tüdőlélegeztetőket, AED, mechanikus CPR és adatmegoldások célja, hogy azonnal válaszoljon az adatátvitel és a telemedicina iránti egyre növekvő igényekre.
Az I-Help közreműködésével, amely évek óta készen áll minden egészségügyi támogatási igény megválaszolására, a ZOLL a ZOLL Tour szakaszaiban teljes körű áttekintést kíván nyújtani azoknak, akik nap mint nap életmentéssel foglalkoznak.
Az I-Help a kritikus helyzetekben lévő személyek áthelyezésének irányításában aktívan a legújabbat alkalmazza mentőautók, mozgássérültek szállítására szolgáló járművek, repülőgépek és helikopterek.
A ZOLL, a betegek ellátására különösen odafigyelő cég olyan egészségügyi eszközöket kínál, mint például AED-k (félautomata külső defibrillátor) nyilvános hozzáférésre, nem csak a sürgősségi, hanem az önkéntes csapatok számára is.
És hogy a mentőknél maradjunk, a ZOLL Tour egyik első állomása az Intervolnál, a 76-ban alapított önkéntes egyesületnél zajlott.
További információért Gabriele Bove mentőt kérdeztük, aki 30 éve önkénteskedik az Intervolnál.
„Az Intervol – magyarázza Bove – több mint 40 éve működik Milánó környékén
„Ezek alatt az évek alatt, és ahhoz képest, amikor 92-ben kezdtem, sok változás történt, különösen az edzésórák tekintetében.”
„Az egészségügyi rendszer evolúciója egyre több készséget és elköteleződést igényel, különösen képzési szempontból. Ez sajnos sok önkéntes számára folyamatos probléma: minél több időt vesz igénybe a képzés, annál nehezebben döntenek az emberek a munka után.
Emellett mára a munka világa is megváltozott: míg 20 évvel ezelőtt mindenkinek volt egy napos műszaka, addig ez most nem mindig van így.
A kötött munkakör hiánya és a munkaidő folyamatos változása jelentősen befolyásolja az önkéntes képzések választását és lehetőségét.
Az önkéntesek helyzetének rontására – amely már a járvány előtt is hanyatló volt – két évvel ezelőtt a Covid-vészhelyzet közbeszólt, és az első hullámban teljesen megbénította az edzéseket.
„Míg az elején – folytatja a mentő – kénytelenek voltunk teljesen leállítani az edzésórákat, addig a második hullámban a tanfolyamok a jelenlétből DAD – távolsági üzemmódba –, mint az iskolákban.
„Nyilvánvalóan az emberi kapcsolat hiánya nem csak a mentők felkészítését érintette, hanem az egyesület tényleges életét is: az önkéntesség az, amitől kezet nyújtunk a rászoruló felé, és a rendszer részének érezzük magunkat. ”
Ezek a kudarcok – minden önkéntes egyesületben – egy év kihagyást okoztak. A képzések hiánya szinte teljesen eltüntette az önkéntesek felvételét, ami éppen ellenkezőleg, nem jár együtt a kiutakkal.
Így nem csak annyi hely maradt betöltetlenül, de az új önkénteseknek, akik kénytelenek voltak távolról órákat tartani, esélyük sem volt a megfelelő képzésre.
Mi több, Bove elmondja, „az új emberek nem szállhattak ki a járművekre: PPE források – személyi védőeszközök felszerelés – hiánycikk volt, ezért 118-an döntöttek úgy, hogy korlátozzák a mentők létszámát.
De létfontosságú számunkra annak a negyedik mentőnek a jelenléte a járművön – akit fölöslegesnek tartunk, mert éppen kiképzésen van –: ő lesz a felszerelések közül a harmadik, majd a második és így tovább.”
Az Intervol különös hangsúlyt fektet a személyzet képzésére
Míg a törvény szerint kétévente kell átképzést, ötévente utánképzést tartani, addig az egyesület sok időt fordít a felülvizsgálatokra, gyakorlatokra.
„Az Intervolnál – magyarázza Bove – folyamatosan tartunk képzéseket és átképzéseket.
Mindig három próbabábut hagyunk a központban, egy felnőttet, egy gyermekorvost és egy újszülöttet az önkéntesek rendelkezésére.”
„Minden csapatban van egy tréner – akár a 118-ból, akár egy belső tréner –, aki végigvezeti a fiatalokat a gyakorlatokon és próbákon. Továbbá, ha új önkénteseink vannak, felvesszük őket kapcsolótábla-kezelőnek, és még a tanfolyam vége előtt megmutatjuk nekik a rendszert.”
Az önkéntesekből álló csapatokat leszámítva Gabriele Bove véleménye szerint a képzésnek nem csak a mentőket kell érdekelnie, hanem az átlagpolgárokat is.
Ilyen értelemben az újraélesztés alapvető fejezetet foglal el, de nem csak
– Véleményem szerint – mondja a mentő – az újraélesztés és elsősegély kötelező tantárgygá kell tenni az iskolákban. Nagyon fontos lenne megtanulni, hogyan kell CPR-hívást kezdeményezni (ahogyan az északi országokban történik) és a szívmasszázst.”
„Először a mentő, később pedig az orvos sikerét segítené, ha olyan személyt találnának, aki a szívmegállás idején már a helyszínen CPR-t végez.”
Ebben a tekintetben szerencsére úgy tűnik, hogy manapság nagyobb a tudatosság és érzékenység az állampolgárok körében az időfüggő betegségekkel (szívmegállás, stroke stb.) kapcsolatban.
Valójában jelentősen megnőtt azoknak a száma, főként cégek, akik úgy döntenek, hogy elsősegélynyújtási manőverekkel foglalkoznak.
„Mi egyesületként biztosítjuk a BLSD-t – Alapvető életbiztosítás & Defibrillation – és PBLSD – Pediatric Basic Life Support & Defibrillation – tanfolyamok, míg a 118 az IRC – Italian Resuscitation Council – tanfolyamokat hirdeti.”
És még mindig az újraélesztés és a szívmegállás tekintetében nem szabad figyelmen kívül hagyni a defibrillátorok jelentős szerepét.
„A mi defibrillátoraink – magyarázza Bove – „mindegyik félautomata (AED): van bennük két gomb, egy bekapcsológomb és egy piros kisütőgomb.
Ezekkel ellentétben az automatákon csak a bekapcsoló gomb van.
A társulásban mindig az első típusúakat használjuk, különösen a ZOLL defibrillátorokat, amelyeket általában a kórházak adnak nekünk.”
Kezdetben a képzési órák miatt (aminek 120-nak kell lennie) nem könnyű az önkéntes élete.
A jelenléte hetente háromszor szükséges.
A kiképzési időszak lejárta után azonban már csak hetente egyszer kell mentőszolgálatot nyújtani.
„Azok, akik hajlandóak önkénteskedni – fejezi be Bove –, azok elégedettek: csak meg kell tenni az első lépést, és meg kell közelíteni őket.”
„Sajnos azonban az önkéntesek száma folyamatosan csökken; ez egy olyan munka, amely egyre inkább a professzionalizmus felé halad, és aminek szükségszerűen jelentős gazdasági hatása lesz.”
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
A páciens EKG-ja: Hogyan olvassunk le egy elektrokardiogramot egyszerű módon
ZOLL Aquires Payor Logic - Az ügyfelek példátlan lényeges javulásra számíthatnak
Betegeljárások: Mi a külső elektromos kardioverzió?
Az EMS munkaerő számának növelése, a laikusok képzése az AED használatáról
Különbség a spontán, elektromos és farmakológiai kardioverzió között
Mi az a Takotsubo Cardiomyopathia (Broken Heart Syndrome)?
A ZOLL bejelenti az Itamar Medical felvásárlásának lezárását
Olaszország, Az önkéntes egészségügyi és szociális munka társadalmi-kulturális jelentősége
Szívbetegség: Mi a kardiomiopátia?
Mi az a Takotsubo Cardiomyopathia (Broken Heart Syndrome)?