Hipoxémia: jelentés, értékek, tünetek, következmények, kockázatok, kezelés
A „hipoxémia” kifejezés a vér oxigéntartalmának abnormális csökkenésére utal, amelyet a tüdő alveolusaiban bekövetkező gázcsere megváltozása okoz.
A hipoxémiáról: normál és kóros értékek
Hipoxémia akkor fordul elő, ha az oxigén parciális nyomása az artériás vérben (PaO2) kisebb, mint 55-60 Hgmm, és/vagy a hemoglobin oxigéntelítettsége (SpO2) kevesebb, mint 90%.
Emlékezzünk vissza, hogy az oxigéntelítettség normál esetben 97% és 99% között mozog egészséges alanyokban, míg fiziológiailag alacsonyabb lehet az időseknél (körülbelül 95%), és súlyosan alacsonyabb (90% vagy az alatti) tüdő- és/vagy keringési betegségben szenvedőknél.
Ha a PCO2 egyidejűleg 45 Hgmm felett van, akkor hypoxaemia lép fel hypercapniával, azaz a vér szén-dioxid (CO2) koncentrációjának kóros növekedésével.
A normál PaO2 értékek életkoronként nagymértékben változnak (fiataloknál magasabb, időseknél alacsonyabb), de általában 70 és 100 Hgmm között mozognak: a 2 Hgmm alatti PaO70 enyhe hipoxiáról, míg 40 Hgmm alá süllyedése különösen súlyos. hipoxémia.
Okok
A hipoxémiát a vér és a légkör közötti gázcsere abnormális és többé-kevésbé súlyos csökkenése okozza, amely a tüdő alveolusaiban fordul elő; ez a változás különféle okok miatt következik be, akut és krónikus.
Akut hypoxaemia okai
- asztma;
- tüdőödéma;
- tüdőgyulladás;
- légmell
- légzési zavar szindróma (ARDS);
- tüdőembólia;
- hegyi betegség (2,500 méteres tengerszint feletti magasság felett);
- olyan gyógyszerek, amelyek elnyomják a légzőközpontok aktivitását, pl. kábítószerek (például morfium) és érzéstelenítők (például propofol).
A krónikus hipoxémia okai:
- tüdőtágulás;
- tüdő-fibrózis;
- krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD);
- tüdő neoplazmák;
- intersticiális tüdőbetegségek;
- veleszületett szívhibák;
- agyi elváltozások.
Tünetek és jelek
A hipoxémia önmagában egy betegség vagy állapot jele; Az októl függően a hypoxaemia különféle tünetekkel és jelekkel járhat, beleértve:
- cianózis (kékes bőr);
- cseresznyevörös színű bőr;
- általános rossz közérzet;
- dyspnoe (légzési nehézség);
- Cheyne-Stokes légzés;
- apnoe;
- artériás hipertónia;
- szívritmuszavarok;
- tachycardia;
- kamrai fibrilláció;
- szívroham;
- zavar;
- köhögés;
- hemoptysis (vér kibocsátása a légutakból);
- tachypnoe (fokozott légzésszám);
- izzadó;
- asthenia (erőhiány);
- hippokratikus (dobverő) ujjak;
- alacsony oxigéntelítettség;
- alacsony oxigén parciális nyomás a vérben.
- kóma és halál a legsúlyosabb esetekben.
Nem minden felsorolt tünet mindig egyszerre jelentkezik.
Egyidejű hypercapnia esetén a következők is előfordulhatnak:
- bőrpír;
- emelkedett pulzusszám;
- extrasystoles;
- izomgörcsök
- csökkent agyi aktivitás
- Fokozott vérnyomás;
- fokozott agyi véráramlás;
- fejfájás;
- zavartság és letargia;
- megnövekedett perctérfogat.
Súlyos hypercapnia esetén (PaCO2 általában meghaladja a 75 Hgmm-t) a tünetek tájékozódási zavarba, pánikba, hiperventillációba, görcsökké, eszméletvesztésig terjednek, és akár halálhoz is vezethetnek.
Ne feledje azonban, hogy a hypoxaemia átlagosan súlyosabb és gyorsabban halálos, mint a hypercapnia.
Következmények
A hipoxémia lehetséges következménye a hipoxia, azaz a szövetben elérhető oxigén mennyiségének csökkenése, ami a szövet elhalásához (azaz elhalásához) vezethet, ahol előfordul, mivel oxigén szükséges a sejtek túléléséhez.
A hipoxia lehet „általánosított” (azaz az egész szervezetet érinti) vagy „szöveti alapú”, amikor az oxigénhiány a szervezet egy specifikus szövetét érinti (pl. a rettegett agyi hypoxia, amely helyrehozhatatlan károsodáshoz, sőt a legsúlyosabb esetekben akár halálhoz is vezethet ).
Diagnózis
A diagnózis anamnézis, objektív vizsgálat és számos lehetséges laboratóriumi és képalkotó vizsgálat (például mellkasröntgen vagy endoszkópia) alapján történik.
A hipoxémia állapotának megállapításához két alapvető paraméter:
- oxigénszaturáció (SpO2): szaturációmérővel mérik (egyfajta ruhafogó, amelyet néhány másodpercre ujjra helyeznek, non-invazív módon);
- oxigén parciális nyomása az artériás vérben (PaO2): haemogasanalízissel mérik, amely egy invazívabb vizsgálat, amelyben fecskendővel vért vesznek a páciens csuklójából.
A páciens életkorától és PaO2 Hgmm-értékétől függően a hypoxia enyhe, közepes vagy súlyos:
- enyhe hypoxia: PaO2 körülbelül 60-70 Hgmm (80 Hgmm alatti, ha a beteg 30 évesnél fiatalabb);
- mérsékelt hipoxia: PaO2 40 – 60 Hgmm;
- súlyos hipoxia: PaO2 < 40 Hgmm.
Az SpO2-értékek korrelálnak a PaO2-értékekkel: a 2%-os SpO90-érték általában a 2 Hgmm-nél kisebb PaO60-értékkel korrelál.
Terápia
A hipoxémiás beteget először oxigénadással (oxigénterápia), súlyos esetekben pedig asszisztált lélegeztetéssel kell kezelni.
Másodszor, meg kell határozni a kiváltó okot, és ezt az okot speciálisan kezelni kell, például súlyos asztma esetén a betegnek hörgőtágítót vagy inhalációs kortikoszteroidot kell adni.
Olvassa el még
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Obstruktív alvási apnoe: mi ez és hogyan kell kezelni
Különbség a hipoxémia, hipoxia, anoxia és anoxia között
Foglalkozási betegségek: Beteg épület szindróma, légkondicionálás tüdő, páramentesítő láz
Obstruktív alvási apnoe: Az obstruktív alvási apnoe tünetei és kezelése
Légzőrendszerünk: virtuális túra a testünkben
Tracheostomia intubálás közben a COVID-19 betegekben: felmérés a jelenlegi klinikai gyakorlatról
Klinikai áttekintés: Akut légzési distressz szindróma
Stressz és szorongás a terhesség alatt: Hogyan védjük meg az anyát és a gyermeket
Légzési distressz: Mik a légzési distressz jelei újszülötteknél?
Pneumológia: Különbség az 1-es és a 2-es típusú légzési elégtelenség között