Traumás pneumothorax: tünetek, diagnózis és kezelés
A traumás pneumothorax a levegő jelenléte a pleurális térben trauma következtében, ami a tüdő részleges vagy teljes összeomlását okozza.
A tünetek közé tartozik a sérülés okozta mellkasi fájdalom és néha nehézlégzés. A diagnózist mellkasröntgen állapítja meg.
Traumás pneumothorax, általában mellkasi elvezetéssel kezelik
A pneumothoraxot tompa vagy átható trauma okozhatja; sok betegnek hemothoraxa is van (haemopneumothorax).
Azoknál a betegeknél, akiknél a mediastinumon keresztül behatoló sebek (pl. a mellbimbók vagy lapockák medialis sebei), vagy súlyos tompa traumás betegeknél a légmell a tracheobronchiális fa szakadása miatt jelentkezhet.
A pneumothoraxból származó levegő bejuthat a mellkas lágy szöveteibe és/vagy nyak (szubkután emphysema) vagy a mediastinumban (pneumomediastinum).
Az egyszerű egyoldali pneumothoraxot, még a nagyot is, a legtöbb beteg jól tolerálja, kivéve, ha jelentős tüdőbetegségben szenved.
A túlfeszített pneumothorax azonban súlyos hipotenziót okozhat, a nyitott pneumothorax pedig veszélyeztetheti a lélegeztetést.
A traumás pneumothorax szimptomatológiája
A traumás pneumothoraxban szenvedő betegeknél gyakran jelentkeznek mellkasi mellkasi fájdalom, dyspnoe, tachypnoe és tachycardia.
Ütőhangszerek hatására a légzési hangok gyengülhetnek, és az érintett haemithorax hipertimpanizálhat, különösen kiterjedt légmell esetén.
Ezek a leletek azonban nem mindig jelennek meg, és nehéz lehet észlelni a zajos újraélesztési környezetben.
A bőr alatti emfizéma tapintásra recsegő vagy csikorgó hangot okoz; a leletek kis területen lokalizálhatók, vagy a mellkasfal nagy részét lefedhetik és/vagy a nyakig terjedhetnek; kiterjedt érintettség a tracheobronchiális fa szakadására utal.
A mediastinumban lévő levegő jellegzetes csikorgó hangot kelthet, amely szinkronban van a szívveréssel (Hamman jele vagy Hamman ropogása), de ez a jel nem mindig van jelen, és esetenként a nyelőcső sérülése is okozza.
Traumás pneumothorax, diagnózis
- Mellkas röntgen
A diagnózist általában mellkasröntgen állapítja meg.
Az ultrahangvizsgálat (a beteg ágya mellett a kezdeti újraélesztés során) és a CT vizsgálat érzékenyebb a kis légmellákra, mint a mellkasröntgen.
A radiológiai leletekből megbecsülhető a pneumothorax mérete, amelyet az üres hemithorax százalékos aránya határoz meg.
A numerikusan kifejezett méret elsősorban a progresszió és a felbontás számszerűsítéséhez hasznos, nem pedig a prognózis meghatározásához.
Kezelés
- Általában thoracostomiás cső
A legtöbb pneumothoracus kezelése mellkasi drén (pl. 28 Fr) behelyezésével történik az 5 vagy 6 bordaközi térbe, a középső hónaljvonal előtt.
A kis légúti mellkasban szenvedő, légzőszervi tünetekkel nem rendelkező betegek egyszerűen megfigyelhetők egy sor mellkasröntgen segítségével, amíg a tüdő újra ki nem tágul. Alternatív megoldásként egy kis leeresztő pigtail katétert is elhelyezhet.
Mindazonáltal mellkasi drenázst kell elhelyezni azoknál a betegeknél, akiket általános érzéstelenítésben, pozitív nyomású lélegeztetésben és/vagy légúti kezelésben kell részesíteni, mivel ezek a beavatkozások egy kicsi, egyszerű (komplikációmentes) pneumothoraxot hipertóniás pneumothoraxná alakíthatnak.
Ha a mellkasi drenázs után is fennáll a nagymértékű légszivárgás, tracheobronchiális elváltozásokra kell gyanakodni, és bronchoszkópiát vagy azonnali sebészeti konzultációt kell kezdeményezni.
Olvassa el még:
Tracheális intubáció: mikor, hogyan és miért kell mesterséges légutat létrehozni a beteg számára
Mi az újszülöttkori átmeneti tachypnoe vagy az újszülöttkori nedves tüdő szindróma?